Nem messzire, csak egy másik szerverre. Ez a blog megmarad, de új bejegyzés ide már nem kerül.

Az új blogon van még mit szépíteni, ez egy jó pár napig eltart.  Íme:

AZ ÚJ BLOG

Tegnap ebéd után anya belerázott a kendőbe (szó szerint, de én nagyon élveztem, hangosan kacagtam) és útnak indultunk. Timit és Pannát mentünk meglátogatni. Timi anya barátnője. Egy fórumon ismerkedtek meg, mikor én még a pocakban voltam. Ugyanahhoz a doktor bácsihoz jártak és Pannával ugyanannál a szülésznőnél születtünk, és ami a legfontosabb, hogy Panna csak két nappal idősebb nálam. Anyuék már régóta beszéltek a látogatásról, de tegnap végre sikerült is nyélbe ütni.

Felültünk a buszra. Én lelkesen nézelődtem végig. Hol jobbra, hol balra tekergettem a nyakam, annyi látnivaló volt az ablakból. Az utazóközönséget is jól megnéztem, a mögöttünk ülő nénivel huncutkodtam is. Húsz percnyi buszozás után leszálltunk. A végállomáson már várt minket Timi és Panna. Ők is kendővel voltak, jól mutattunk egymás mellett. Átszálltunk egy másik buszra. Mire megfejtettem volna a kapaszkodólabirintust, meg is érkeztünk.

Pannával hamar összebarátkoztunk. Először csak nézegettük egymást, majd kezet fogtunk, aztán már anyáéknak kellett figyelniük, hogy nehogy átguruljunk egymáson a nagy forgásban. :-) Játszottunk az ágyon, a pihiszékben, a játszószőnyegen. Pannus nagyon aranyos, megengedte, hogy én is alaposan szemügyre vegyem és megkóstoljam a játékait. Nagyokat kurjantgattunk, énekeltünk, csörgőztünk, doboltunk, anyuék pedig megállás nélkül trécseltek.

A sok játékban mind a ketten megéheztünk, de anyáék gondoskodtak rólunk. Én alma-őszibarackot uzsiztam Panna pihenőszékében. Szép tisztán ettem, mégiscsak vendégségben voltunk.

Az idő nagyon gyorsan elszaladt. Nagy meglepetésemre Apát pillantottam meg, mikor kiléptünk a házból. Nagyot sikkantottam örömömben. Az autóban hazafelé el is aludtam.

Köszönjük a vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat! Megyünk máskor is!

Sokat változtak az alvási szokásaim. Régen szó nélkül elaludtam bárhol. A szopipárnán, anyuék ágyában, a pihenőszékben. Természetesen szigorúan a hátamon. Volt idő, mikor anyáék próbálkoztak a hason altatással, de ezt nagyon nem szerettem. Néha túljártak az eszemen és mikor már mélyen aludtam, átfordítottak a hasamra. 

Ma már a saját ágyamhoz vagyok szokva és csakis ott alszom. 

Mióta tudok forogni, megváltozott a világ. Eleinte csak megfordultam az ágyban és üvöltöttem. Anya jött a segítségemre és megmutatta, hogyan kell a fejemet letenni. Mikor azonban kiment a szobából ,a fejem felpattant és kezdődött a kiabálás. A napokban azonban magamtól rájöttem, hogy hason és az oldalamon aludni nem is rossz dolog, így mostanság a délután hason szundítok. Bekucorodom az ágy sarkába, gyűrögetem Morzsi maci barátomat, kicsit mormolok, aztán álomba merülök.

Éjszaka még a háton alvást részesítem előnyben, bár ma hajnalban aludtam egy kicsit hason is. Még rászorulok néha anya segítségére és nyugtatására, mikor meglepődve ébredek és heves sírásban kötök ki.

Bizony, rohan az idő, én meg öregszem. Már egy fél esztendőt tudhatok magaménak. Ezalatt a hat hónap alatt pici alvó gombócból izgő-mozgó, csacsogó csajszivá váltam.  Persze azért még mindig igazi kisbabaként működöm. :-)

A legutóbbi, tudományaimról szóló beszámoló óta sokat fejlődtem.

- Érdeklődő, kíváncsi baba vagyok. Mindent szeretek alaposan megvizsgálni és megnézni.

- Lelkesedésemnek és örömömnek jól látható jelei vannak. Mikor izgatott vagyok nagyokat csapkodok, rugdosok a lábammal, visítozom, nevetek. Így fogadom apát és a liftezést. :-D

- Ügyesen fogom meg a tárgyakat, egyik kezemből teszem azokat a másikba. Kiválóan rázom a csörgőt és a rumbatököt.

- Az elmúlt héten a forgást is tökéletesítettem és egyre jobban élvezem is. Ezzel a mozgással képes vagyok bejárni az egész játszószőnyeget és az azon kívül eső területet is. Valamiért mindig az újságtartó dobozok mellett kötök ki. (Alig várom, hogy közelebbről is szemügyre vehessem őket. :-D)

- Imádom a saját hangomat. Nyávogok, kiabálok, sikítok, nyafogok, cuppogok, pukihangot adok, kacagok. A tükörképemet is szívesen nézegetem, megmosolyogtat. :-)

- Szeretem az arcokat közelről tanulmányozni. Reszkessetek, ha kicsit is hosszabb a körmöm a kelleténél! :-)

- Mosolygós, barátságos lányka vagyok. 

- Szeretek enni. Kóstoltam már és szívesen eszem az almát, krumplit, sütőtököt, répát, őszibarackot, meggyet, banánt, körtét és a céklával is megbékéltem. Ebédre könnyedén megeszem 200 g-ot.

Egy videó a tegnap esti fürdésről. Ezt a hatalmas rúgkapálást most csináltam először. Úszott is a fürdőszoba. :-) Anya rohant is a fényképezőért. A felvétel kicsit remegős lett, mert anya annyira nevetett. Most még engedélyeztem a pucér videó feltevését, még nincs takargatnivalóm. 

Pancsoló kislány from Ancsa on Vimeo.

Ma anya nagyüzemben teszi fel az elmaradásainkat. Aki bekukucskált a videóink közé, már láthatta a kacagós videómat, aki még nem, nézze meg, milyen vagyok, ha jó a kedvem. :-)

Rugdalózó hehere from Ancsa on Vimeo.

Szokás szerint kisebb csúszásban vagyunk, de még karácsony előtt sikerült feltennünk a húsvéti képeket. Ezúttal nem szöveges, hanem képes beszámolóval készültünk.

Szülőkkel, nagyszülőkkel, dédikkel:

Ferdinánddal, a másod-unokatesómmal, aki 3 héttel fiatalabb nálam. Az első találkozásunk húsvét hétfőn volt. (Anya helyesírási hibát vétett a montázsban, elnézést, de a javításra most nincs ideje, de orvosolni fogja.)

Beni unokatesóm az egész napos fárasztó locsolkodás után még eljött hozzám is, nehogy elhervadjak.  Locsolóverset is mondatott nekem Gergő nagybácsimmal, azt olvashatjátok a képen. Meg is háláltuk, díszített banánnal készültünk. :-D

Nagyon eseménydúsan telt az ünnep, tetszik nekem ez a húsvét. Jövőre is várom a Nyuszit és a locsolókat!

Tegnap apa itthon maradt velünk, így nem három, hanem négy napot tölthetünk együtt. Ennek én is és anya is nagyon örül.

Délelőtt Pista papi és Tamás nagybácsim látogatott meg. Papival jót mókáztam megint. Kaptam tőle egy hápogós kacsát, akivel egyre szorosabb barátságba kerülök. Megmutattam Papinak, hogy milyen ügyesen eszem. Ő kanalazott, én meg tátottam a számat.

Miután jól megtömtek, indulhattunk a kalandtúrára. Először elmentünk etetőszéket venni, ugyanis a hordozóm már elég kulimászos a mindenféle péptől. A választásban segítettem a szülőknek. Apával egyetemben a békásra szavaztam. 

A bababolt után letettük az autót, apa magára kötött és felszálltunk egy sárga járgányra. Én csak bámultam kifelé az ablakon. Rengeteg érdekes dolgot láttam, fel se tudnám sorolni. A Csarnokba mentünk. Mivel apáék éhesek voltak, ettek egy-egy finom sajtos-tejfölös lángost. A nagy tömeg miatt nem nagyon nézelődtünk, hanem egyből a célállomásra mentünk, az Ázsia boltba. Bevásároltunk és indultunk is vissza a kocsihoz, persze villamossal. Az út végére nagyon elfáradtam, az utolsó előtti megállónál el is aludtam.

Délután Márti mami vitt el sétálni, de a fárasztó délelőtti program után leginkább durmolással töltöttem az időt. (Miután hazaértünk és betettek az ágyba, már nem akartam aludni.)

Emellett sokat tornáztam, forogtam, így este a fürdés után nem kellett altatni.

Pusziküldő szolgálat from Ancsa on Vimeo.

(A csíkos képernyő senkit ne tévesszen meg, lassú a vimeo.)

Anyával együtt nagyon örülünk a melegnek. Végre nem kell hosszú percekig készülődni a sétához, csak felkapunk egy kardigánt, anya beleugrik a topogójába és már indulunk is.

A verdámmal is történt egy kis változás, már nem csak fekszem, hanem ülök is benne. Anya felemelte az ülést, hogy séta közben nézelődhessek. Persze ha elfáradok, akkor visszafektet. Nagyon jó dolgom van! :-)

Már régóta terveztük és péntek délután meg is valósítottuk a közös sétát Beni unokatesómmal. Én egy nagyot szundiztam, majd nézelődtem, anya és Évi nagynéni pedig jót beszélgettek út közben.

Szombaton apa volt a sofőröm. Séta előtt hangosan mondogatták az őseim, hogy majd milyen jót fogok aludni a friss levegőn. Na persze! Alvás egy percnyi sem volt. :-)

Ejtsünk egy pár szót a hétvégi menüről is. Amiben alma van azt megeszem. (Ma jön a sütőtök-alma, kíváncsi vagyok.) Az alma-banán nagy kedvenc, hatalmas mennyiséget belapátolok belőle. A legkevésbé eddig a cékla jött be, de anya azt mondta, hogy kifog rajtam és ahhoz is tesz almát, hátha úgy megeszem. Tegnap répa-alma volt a menü. Anya nagyon jól eltalálta az arányokat, nagyon ízlett, be is lapátoltam belőle 160 g-ot. Szóval, jól haladok az evészettel. 

Ma reggel szurit kaptam. De ez nekem meg se kottyant. Kicsit legörbült a szám, de semmi sírás nem volt! Apa és anya nagyon büszkék voltak rám. :-)

Az evéssel nagyon jól haladok. A gyümiket nagyon szeretem. Tegnap felfaltam 3/4 üveg őszi-almát, ma meg egy kis üveg alma-banán került a pocimba. Anya csak két szopi közti nasinak szánta, de tízórai lett belőle. Utoljára 1/2 7-kor reggeliztem, 9 óra után megkaptam a gyümit, most meg 11 óra és semmi egyelőre éhségnek nyoma sincs.

Gyönyörű idő van, megyünk is sétálni ma ebéd után. Ma megint cékla lesz. Még nem tudtam igazán eldönteni, hogy ez ízlik-e nekem vagy sem. Ismét kóstolok és akkor eldöntöm. :-)

Anya ma összekapja magát és készít (ha hagyom) valami újabb fotóösszeállítást, mert itt lenne már az ideje.

Hajnalban nem igazán hagytam anyát aludni. De mit tegyek, ha a torkom miatt nyugtalan vagyok? A szopi segít, így elég sok időt töltöttem anyuék ágyában. Aztán 5 óra körül hosszas monológba kezdtem, de anya unszolására nagy nehezen elaludtam. (Apának jár a dicséret, mert ő javasolta, hogy talán a zenélő forgó segít. :-))

Épphogy kinyitottam 3/4 8-kor a szemem, és a doktor nénim már ott is volt a szobámban. Kipihent és jókedvű voltam, így mosollyal üdvözöltem. Meghallgatott, megvizsgált. Szerencsére nincs komolyabb bajom, csak egy picit piros a torkom. A homeós bogyó már éjszaka is segített, kevesebbet és kevésbé csúnyán köhögtem. Ez a bogyesz és az anyatejcsi majd rendbe hoznak.  Ha meggyógyultam, akkor a jövő héten kapom a szurit. 

Aztán mentünk gyógytornára is. Ma példásan viselkedtem. A végére kicsit elfáradtam, de egyébként nagyon jókat nevetgéltem, játszottam és beszélgettem is Ildikó nénivel, nehogy már mindig csak anya szája járjon. :-)

Nagy almaevő vagyok már. :-D Ma egy fél almát bepusziltam. (Anya többet is adhatott volna, bírtam volna még.) Már olyan ügyes vagyok, hogy tátom a számat, ha jön a kanál. Úgy lecsapok az almapürére, mint a béka a legyekre. :-) (Nem tesszük ide ki, de a videóim között megtaláljátok a legújabb bemutatómat. :-))

Hétvégén megkóstoltam az almát. Még barátkoznom kell vele, meg a kanállal is. De anya helyett mesélnek a képek és a videó. (A kezdőképet valamiért nem teszi ki a vimeo, de megy a videó.)

Első almaevés from Ancsa on Vimeo.

Sándor-József-Benedek zsákban hozza a meleget. A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a fagyos télnek és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz. Hát úgy legyen!

Úgyhogy kedves Beni unokatesóm, remélem, a jövő héten már nem kell belepréselődnöm a 62-es overálomba! :-DD Nagyon boldog névnapot kívánok az ősökkel együtt Neked!

Mikor apa reggelente felhúzza a redőnyt, szépen süt a nap. De mikor sétálni indulnánk, akkor elbújik, előbukkannak a szürke felhők és jön az eső vagy a hó. A minap a közértbe menet jégeső kapott el bennünket. Szerencsére be tudtunk állni egy kapualjba, így nem áztunk meg. Télen többet tudtunk sétálni, mint az utóbbi napokban. Akkor felvettük a bundazsákot és mentünk. 

A mózeskosarat kinőttem, száműztük. Most fordítva fekszem a babakocsiban. Mivel azonban még nem ülhetek, anya fekvő pozícióban hagyta a kocsit. Csak az a baj, hogy nem látok ki. Nem is alszom már végig az utat a kocsiban, anya sokszor arra lesz figyelmes, hogy nagy szemekkel nézek rá. Na, ilyenkor jobb, ha hazaindulunk, mert aztán elkezdek unatkozni és annak hangot is adok. Nagyon várjuk ezért az igazi, meleg, napsütéses időt, hogy levehessük már végre a szkafandert, így szabadabban tudok majd mozogni a kocsiban.

Emiatt a vacak idő miatt a tornára is kendőben megyünk mostanában. Tegnap süvítő szélben és szakadó hóban cipelt anya hazafelé. Szegény rosszabbul viselte, mint én. 

A hétvégén apával is kipróbáltuk a kendőzést. Mind a kettőnknek tetszett! Így már két serpám van, szuper!

A legutóbbi ortopédiai vizsgálat óta szigorú tornára vagyok fogva. Anyuval minden pelusozásnál tornázunk. Mikor ő csinálja nem nyafizom már (de a gyógytornán is egyre jobban bírom), persze ez elég uncsi, úgyhogy anya közben szórakoztat. Énekelget, mondókát mond vagy csak grimaszolgat. A pelusozóra költözött pár medve barátom is, hogy tudjak mivel matatni a torna közben. 

Terpeszpelust is hordok éjjel-nappal, ami nem okoz semmi problémát nekem, fel sem tűnik, hogy rajtam van. Az egyetlen baj vele, hogy nem lehet benne oldalra fordulni.

Egyre ügyesebb vagyok több dologban is. A kezeimet már nagyon jól használom. Mindent megfogok, ami a közelemben van. Ma anyával a szekrény előtt álltunk és én a pólókat szerettem volna megfogdosni, meg is ragadtam az alsót, hogy kihúzzam, de anya nem engedte. A hálószobában meg van valami fekete lapos tárgy, amivel anyák irányítják azt a dobozt, ami úgy villog, na, az felettébb izgat. Anya megengedi néha, hogy megfogdossam, de megkóstolni nem szabad.

Mert kérem mindenevő vagyok. Falom a könyveket, a macikat, a pelusokat és természetesen az öklömet. Hol anya, hol apa kezét harapdálom kicsit meg. (Erről már videónk is van, majd feltesszük.)

Dumálni is jól tudok. Egyelőre hangulatfüggő, hogy mikor van több mondandóm, mindenesetre ha egyszer belekezdek, akkor csak mondom és mondom.

Ismerkedem a számítógéppel is. Minden nagyszülőmmel tudok értekezni a neten, így a kapcsolattartás ezen formáját is kihasználom. Bár egyelőre a laptop jobb alsó sarkában lévő színes matricák tetszenek a legjobban. Tegnap a laptop alá is be akartam nézni, de anya azt mondta, hogy nem szabad, így nem tudom, hogy mi a csuda lehet alatta. Apának már msn-en is üzentem a minap. :-)

Szeretek nagyon repülni. A legjobban természetesen apa repít, anya ehhez nem elég erős, hiába cipeli sokasodó kilóimat.  :-)